"A minap azon gondolkoztam, hogy ha esetleg meghalnék, ki lenne az a barátaim közül, akit temetésemen láthatnék. Mert az, hogy a családom eljön, az szerintem természetes. Bár a mai világban a részvétnyilvánítás is netes.
Értitek? Emilkét küldünk a szomorú családnak, és három-négy mondatot adunk a részvétnyilvánításnak. Próbálunk a lehető legjobb fejek lenni, s emellett az illem és a jó ízlés határát nem átlépni. De persze, egy ilyen perverz szituban, mint elhalálozás, mindenki kicsit szófukar, még ha természetes is eme körforgás.
Szóval ott tartottam, hogy ki jönne el? Lássuk a legközelebbieket: Ákos Milánóban próbál, onnan lelépni nem lehet. Lackó biztos a Myspace-t szereli, vagy kedvesével enyeleg. Era dolgozik, meg egyébként is kutyája van! Csuti gondolom Kisvárdán, de lehet, hogy épp kedvenc filmje közepén van. Peti a gép előtt, játszik vagy megy az MSN. Őt ilyenkor zavarni? Merik, de kevesen. Gábor biztos fáradt, Amy meg bulizik. Fec mostanában eltűnt… Jah, hogy Fruzsizik? Nick Amerikában él, már miért is jönne el? Vic meg sosem ér rá, de nem is érdekel. Másik Ákos azt sem tudja, hol temetnének, a volt osztály és csoport társaim meg azt sem tudják, hogy még élek!
Anita talán ott lenne. Persze, csak ha nem Gusztit siratja. Nem, Ő megjelenne, egy újabb nap a sírásra. Szóval ott tartunk, hogy egy. Egy barátom elmegy. Király! Minek ápolom itt a kapcsolatokat, ha senki más nem jelenne meg? Oké, oké… tudom, hogy infantilis gumikacsa vagyok. Csak ha esetleg meghalok, így lelki ismeretfurdalásod lesz, ha nem leszel ott!"
Tehát elmúlt megint pár hónap, és ismét foglalkoztatni kezdett ez az egész temetés dolog. Merthogy voltam egyen. Szomorú, ha egy szerettünket szenvedni kell látni, dehát az élet körforgása már csak ilyen. Megszületünk, élünk, meghalunk.De könyörgöm! Miért kell szánalmasan patetikus gyász szertartásokat tartani? Amellett, hogy fantasztikusan idióta, még hülye helyzetbe is hozza a gyászolót, mert most nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen.
Ezért is születik ez a bejegyzés: Én nem követhetem el azt a hibát, hogy nem tervezem meg előre a saját temetésemet. Nem hagyhatom, hogy a nagy kapkodásban valami idióta pap egy szűk doboz mellett faszságokat mondjob rólam... (Itt jegyzem meg, hogy ez nem is egy rossz üzlet! Vannak ugye az esküvőszervezők, a rendezvényszervezők... miért ne nyithatnék én egy temetésszervező ügynökséget? Végrendelet, virrasztás, gyászszertartás; vallásnak, stílusnak megfelelően! ...Köszönjük Emese... :))
Szóval a lényeg: Meg kell szerveznem előre a temetésem!
